Kabos Endre

A magyar vívósport egyik legnagyobb csillaga.

   

Az egyéniben és párosban is aranyérmet szerző Kabos Endre csak minden negyedik találatot íratott be magának. Így is győzött.

A magyar vívósport a kezdetektől fogva óriási sikereket könyvelhetett el az olimpiákon: 1908-ban a férfiak csapatban és egyéniben is győzni tudtak, azóta pedig egy híján két tucat egyéni aranyat, illetve tizennégy csapatként szerzett aranyérmet hozhattak haza az ötkarikás játékokról.

A legsikeresebb versenyzőnk, a nyolc olimpián is érmet szerző Gerevich Aladár (1910-1991) mindezekből hét aranyat tudhatott magának, de Fuchs Jenő négy sárgán csillogó érme, illetve a tragikusan korán elhunyt Kabos Endre (1906-1944) három ötkarikás győzelme is gyönyörűen csillog a magyar sport aranykönyvében.

Az 1931-1937 között a kardvívás és a párbajtőrvívás magyar válogatottjában egyaránt szereplő, eredetileg Katz Endre néven született Kabosról más sportlegendáinkhoz hasonlóan rengeteg anekdota maradt fenn, melyek közül a leghitetlenebbet a mai játékokon már el sem tudnánk képzelni.

 

Forrás: origo.hu

Az 1932-es Los Angeles-i játékokon karddal elért csapatgyőzelem, illetve az egyéniben szerzett bronz után nagy favoritként érkezett a náci Németország fővárosába, Berlinbe, noha egyéni magyar bajnoki címet 1926-ban indult karrierje során még nem sikerült szereznie.

Az egyéni versenyek során már korán közfeltűnést keltett egy mexikói vívó, aki teljesítménye helyett színészi játékával szeretett volna találatokat elkönyvelni, Kabos pedig társaival együtt eldöntötte, ideje sportszerűségre tanítani az ellenfelet.

A történet egészét a Ludas Matyi 1992. július 29-i száma írja le a legérzékletesebben:

Küldöttséget menesztettek Anselmihez, a zsűri olasz elnökéhez, és ünnepélyesen megkérték, hogy csak minden negyedik találatunkat ítélje meg a mexikói ellen.

Kiváló vívónk, Kabos Endre első találata a mellén érte ellenfelét. Kettős szisszenés hallatszott. Az elsőt a suhanó penge okozta, a másodikat a keményen eltalált mexikói. Megtorpant és kérdően nézett ki Anselmire.

– Nincs találat – mondotta a zsűrielnök.

A mexikói fülig érő szájjal vigyorgott. A második találat már bonyolultabb ügy volt: Kabos pengéje az ellenfele vállán pattant, majd végigsiklott annak mellén, hasán. A mexikói felüvöltött fájdalmában.

– Nincs találat – jelezte Anselmi.

Újra nekiindultak. Kabos villámgyors csuklómozdulattal valósággal kicsippentett egy darabot ellenfele plasztonjából.

-Találat! – ordított a mexikói. – Találat nálam!
-Nincs találat. Állás – ingatta fejét Anselmi.

Szegény mexikóit a fürdőben találták meg a tudósítók, amint hidegvizes törölközőket csavargat a felsőtestére. Soha többé nem tiltakozott a páston…

A mexikói hamarosan persze kiesett, vívónk pedig megkezdte menetelését élete egyetlen egyéni aranya felé. Az ezüstérem az olasz Gustavo Marzinak, a bronz pedig Gerevich Aladárnak jutott, a magyar kardvívók pedig csapatban is – Kabos a döntőben közel félórás asszóban egyenlített Marzi ellen, majd vette át a vezetést – győzelmet könyvelhettek el.

Az országos bajnokságokon őt érő sorozatos sikertelenségek miatt 1937-ben és 1938-ban már be sem nevezett az egyéni versenyekre, az olimpia utáni évben azonban párbajtőrben még csapatbajnokságot nyert.

Zsidó származása miatt az 1938-1939-es zsidótörvények őt is eltiltották a sporttól, pedig nagyon készült az 1940-ben Tokióba, illetve 1944-ben Londonba tervezett olimpiára. Azt a második világháború kitörése miatt azonban nem rendezték meg, sőt, zsidóként a helyzete is egyre rosszabbá vált: behívták munkaszolgálatosnak, és a fővárosban dolgoztatták.

1944. november 4-én, egy nappal harmincnyolcadik születésnapja előtt a barátaival kártyázott, majd felszállt egy hatos villamosra, hogy átkeljen a Margit budai oldalánál lévő ideiglenes lakásába, ahol feleségével együtt bújkált.

A híd azonban váratlanul felrobbant, két íve pedig a rajta tartózkodó gyalogosokkal, autókkal, illetve a villamossal együtt a Dunába zuhant. Ha még egy partit játszik, túlélte volna.

A halottak pontos számát nem lehetett megállapítani, de a becslések száz-hatszáz áldozatot említettek – közülük legalább negyvenen a robbanást okozó német utászok voltak –, a testek egy része pedig sosem került elő.

Szándékos robbanás, vagy véletlen hiba volt? A vélemények erről még ma is megoszlanak, az azonban biztos, hogy az esemény egy további olimpiai sikerekre éhes – és persze esélyes, hiszen Gerevich még 59 évesen, 1960-ban is nyert olimpiát – magyar sportoló életének vetett véget.

Emlékét az UTE vívószakosztályának Király utcai épületében álló mellszobor, a berettyóújfalui sportcsarnok neve és emléktáblája, illetve a városka főtérén az olimpiai győzelme alkalmából elültetett tölgyfa, illetve a három Golden Globe-ra jelölt A napfény íze őrzi, melynek hősét, Sonnenschein Ádámot a forgatókönyvet is jegyző Szabó István róla, illetve a szintén tragikus véget ért Petschauer Attiláról mintázta.

 

24.HU


Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a profikaneten Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Megéri!

Frissítve: 2018. március 08., csütörtök 15:55

További híreink

Sz 08:13

Egy kiránduláson melegedett össze a nő és a tanuló.

Tovább
P 15:49

A cím nem elírás, nem hotelről van szó, hanem tényleg boltról, ahová bemehetünk vásárolni

Tovább
P 13:39

Vickó Árpád szerb műfordító vehette át a Balassi Műfordítói Nagydíjat csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián Budapesten

Tovább
P 12:36

A színész következő filmje, a Rocky széria legújabb tagjaként érkező Creed 2 nemsokára a mozikba kerül

Tovább
P 11:26

A férfi végig többes számban beszélt a levelében

Tovább
P 10:44

A gazdasági adatokból egyértelmű, hogy idén is kapnak nyugdíjprémiumot a nyugdíjasok - emelte ki Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak

Tovább

Belföld

Fókuszban a sztárvilág

Fókuszban a sport

Született anyukák

Fókuszban az egészség